Érzékeny (b)első
A repülőn sokan vannak, nyüzsgés. Idegen szavak, mondatok. Kellemetlen érzés vesz hatalmába. Férfi fenék meg az arcomba nyomódik. Egy testvérpár telepszik mellém. Kedvesen, mosolyogva beszélgetésbe elegyedünk. A fiú operatőrnek tanul. A lány nemrég érkezett haza Dél-Afrikából. Szeretik egymást, tisztelettel beszélnek egymással és mindezt teljes egyetértésben. Tomira, a bátyámra gondolok és bekönnyezik a szemem, és egész egyszerűen mert bekönnyezett a szemem máris Annára meg Évire és persze Elzára gondolok. Már nagyokat kell nyelnem. És elérkezik az a pillanat, amikor sorra mindenki a egytől egyig felvillan Károly, Nóra, Manna, Zsuzsa, Julcsi, Anett........a végén a nagy kavalkádban már nem bírom tovább, nem tudom tartani magamat. Szomszédaim meglepetten néznek. Néznek, hogy mi lehet a bajom, nekem meg közben összetörik épp a szívem.
Eddig megkíméltem magam, hogy azon gondolkozzak, hogy elmegyek. Próbálom nyugtatni magam, hogy csak három hónap első körben. De nem sikerül, nem vagyok még mindig nyugodt. Minden megváltozott, hát hogy a kínba ne. Távolodik a 30 évem, és közeledik, ami három órányira van még tőlem.
Ui. Az első két barátom Izraelből: Reut és Chen Kalifa (Károly lehet, hogy igazad volt csak lehet nekem kell váltanom :))
